Kiváló kémiai ellenállás és hőstabilitás
A poliuretánhabhoz használt formaválasztó szerek kivételes kémiai ellenállása és hőstabilitása technológiai áttörést jelent a gyártásban, amely a habgyártás legnagyobb kihívásaira ad megoldást. Ez a fejlett összetétel ellenáll a poliuretánhab polimerizálódása során keletkező agresszív kémiai környezetnek, beleértve az izocianátokkal, poliolokkal, katalizátorokkal és habképző anyagokkal történő érintkezést anélkül, hogy degradálódna vagy elveszítené választóképességét. A molekuláris szerkezet speciálisan kialakított polimereket tartalmaz, amelyek akár 200 °C-ig terjedő magas hőmérsékleten is megtartják integritásukat, így biztosítva megbízható teljesítményt mindenféle poliuretánhab-feldolgozási körülmény között. A gyártók ebből a hőstabilitásból profitálnak, mivel ez kiküszöböli a gyakori újrafelvitelezés szükségességét a magas hőmérsékletű utórepedési ciklusok alatt, csökkentve ezzel az anyagfogyasztást és a munkaerőköltségeket. A kémiai ellenállás nemcsak az alapvető poliuretán-kémiai anyagokra terjed ki, hanem tüzelőanyag-csökkentő szerekre, festékekkel, töltőanyagokkal és más, speciális habösszetételekben gyakran használt adalékanyagokkal való kompatibilitásra is. Ez a sokoldalúság lehetővé teszi, hogy egyetlen formaválasztó szer szolgálhassa több termékvonalat is anélkül, hogy teljesítményben bármilyen kompromisszumot kellene kötni, vagy különböző típusú formaválasztókészletek raktárkészletét kellene kezelni. A stabilitási tulajdonságok megakadályozzák az anyag migrációját a hab szerkezetébe, megőrizve a késztermék tervezett fizikai tulajdonságait, miközben biztosítják a tiszta elválást a forma felületétől. Hosszú távú expozíciós tesztek igazolták, hogy a poliuretánhabhoz használt formaválasztó hatékony marad több száz gyártási cikluson keresztül anélkül, hogy lerakódás keletkezne vagy csökkenne a választóhatékonysága. Ez a tartósság közvetlenül alacsonyabb gyártási költségekhez és javult gyártási konzisztenciához vezet. Az összetétel ellenáll a tisztító oldószereknek és a formakondicionáló szereknek való kitettség okozta degradációnak, így a szokásos karbantartási eljárások végrehajthatók anélkül, hogy a későbbi választási teljesítmény romlana. A minőségbiztosítás előnyt élvez ebből a stabilitásból, mivel a darabról darabra történő változékonyság csökken, ha a választási feltételek hosszabb termelési folyamatok során is állandóak maradnak.